Kicsikét szűk a világ nekem,

keresem benne még a helyem.

Nem látom tisztán a holnapot,

lehet hogy ebbe én ma még belehalok.

Félig telt poharak az asztalon,

ha úgy tartja kedvem néha még beleiszom.

Szólj rám ha egyszer véletlen,

össze futnánk egy másik életben!!

Volt amikor azt hittem nincs ami megállít,

de tudom ha esik a magamfajta megázik.

Megbecsülöm hiszen már hamar elillan a gyönyör,

hiába mászok ki mindig jön ugyanaz a gödör.

Felismertem és már megis bántam a hibáim,

Hiszem hogy odafent meghallgatják az imáim.

Úszom az árral és hiába látom: messze még a part,

Az éj leple alatt és tovább írom a dalt.

Nem tudom hogy milesz majd ha megunom az egészet,

de még ezt itthagyom nektek mielőtt lelépek.

Én a szívembe zárok mindenkit aki megértett,

itt bennem, engem már csak ez éltet.

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,

Akkor sem ha becsúszik az élettől egy-két pofon.

Míg a szívembe bármi lesz, ha sírni lesz is okom,

Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon.

Emlékszem egész mást akartam ezelőtt 10 évvel,

Akkor még azt hittem bárkivel elbánok fél kézzel,

Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,

Hogy ami megtud ölni, az nem a többi ember.

Ha nem az én-központu rendszer, amit pont azért hoztam létre,

Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg hogy mit adott most az Isten,

Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem.

Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!

Ami akkorát csattan az arcomon,

Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,

Valami kéz ami visszahúz!

De nem volt senki aki példát mutatott volna,

Apám régen elment anyám meg mond meg minek is szólna,

Mikor úgyis tudja hogy a fia egy önpusztító barom,

Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind leszarom.

És hiába van pénz a zsebemben ha szálka vagyok a szemedben,

Nektek írtam a dalokat úgyhogy jusson eszedbe:

Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,

Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magadat látod.

Nemkell hgy arról szoljon minden nóta, mekkora raj vagyok,

Nem kell hogy azt hidd én bármit, bárhol megkapok.

10 éve próbálok ugyanaz a srác lenni,

De megváltozott a világ, megváltoztam én is : ENNYI!!

Jópár gond amit sajnálom, megéltem,

Igaz út mit a hamisra cseréltem.

Volt sok fájdalom azóta elégtek,

Angyalok követtek, álmaik elértek.

Voltam rossz példa, szálka a szemekben,

Égre nézek, rózsafüzér a kezemben.

Mondták páran már: sohasem felednek,

És ha nem leszek akkor is szeretnek.

Sokszor volt nekem is hogy könny hullott szememből,

Mit magamnak hittem, kifolyt a kezemből.

Csalódásban, fájdalomban mit is várhatnék,

Isten vagy Ördög előtt tiszta szívvel állhaték.

Nem voltam negymenő ki szinte mindent megtehet,

Vagy gazdag család sarja ki egy lapra feltehet

bármit, mert neki semmi sem számít,

Kis koromtól kezdve csak a bűn ami csábít.

Oldal: dalszövegek
Mindenfele-idezetek - © 2008 - 2024 - mindenfele-idezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat